Vagy nem értik a problémát vagy szeretnek fölösleges dolgokkal foglalkozni. Persze legvalószínűbb, hogy csak szavazatra vadásznak.

Ma Magyarországon a személyi jövedelemadó alapesetben 15%. Rendre felmerül ennek csökkentése, egyszámjegyűvé tétele, legutóbb egyes esetekre vonatkozóan teljes eltörlése is. Ez a bejegyzés azt állítja, hogy önmagában a csökkentés vagy eltörlés csak politikai okokból indokolható, mert egyébként nincs sok értelme. Az szja csökkentése szavazatszerzésre valószínűleg jó, de aztán visszaüt, mert az emberek gyorsan rá fognak jönni, hogy érdemben nem jártak jobban.

Egy kis kitérő: Személyi jövedelemadót tág értelemben véve nem csak a munkabér után fizetünk, hanem számos egyéb jövedelmünk után is (pl osztalékjövedelem, részvényeladásból származó jövedelem, eszközértékesítés jövedelme). Jelen bejegyzésben csak a munkabért terhelő adó csökkentéséről beszélünk. Feltehetően a politikusok és a sajtó is ezt érti az egyszámjegyűsítésen/eltörlésen.

Az szja fizetésének régóta (rendszerváltás előtt is) hirdetett, mára evidenciaként zsigereinkbe rögzült célja az, hogy mindenki jövedelmi körülményei szerint járuljon hozzá az állam fenntartásához. Méltányosan, arányosan. Ez alapján szokták sokan kritizálni (ellenzéki oldalon) a mostani egykulcsos rendszert a korábbi sávos adózással szemben, ez utóbbiban ugyanis akinek több a pénze (jövedelme), nagyobb arányban fizet adót. Van ebben logika, hiszen akinek kevés van, az keveset is nehezen ad. Az egykulcsos-többkulcsos vita ma Magyarországon nem aktuális. Nem csak azért, mert a kormányzat elvből és erőből elveti, hanem azért, mert a fent leírt, belénk nevelt alapigazságok 2021-ben egyszerűen nem igazak.

Az szja-fizetés nem általános és akik mégis fizetnek, gyakran azok sem 15%-ot. Egyrészt  az szja-rendszer tele van kedvezményekkel, legismertebb ezek közül a családi adókedvezmény. Másrészt a feketén, adózás nélkül szerzett jövedelmek továbbra is rendkívüli mértékűek. Harmadrészt sokan sokkal kedvezőbb adózással szereznek jelentős jövedelmet, pl KATA adózási forma. Ezeket a csoportokat nem vagy alig érintené az szja egykulcsossá tétele, megszüntetése. Sok emberről van szó és arányaiban még több jövedelemről. A képességek szerinti hozzájárulás, az arányosság, méltányosság a mai szja körülményei között fel sem merül, annyira, hogy gyanús: valójában sohasem volt cél (értsd: soha nem engedhettük meg magunknak ezt a luxust).

Nincs arra nyilvános statisztika (talán nem-nyilvános sincs), hogy a magánszemélyek valódi jövedelme és a befolyt szja aránya (valódi személyi jövedelemadó) mennyi, de biztosan nem 15%. Jelen sorok írója úgy tippeli, hogy kb 3-5% lehet, de lentebb mindenki szavazhat saját becslése szerint - a „tömegek bölcsessége” talán kiad valami reális számot.

A valódi szja tehát eleve nagyon alacsony Magyarországon, más kérdés, hogy rendkívül egyenlőtlenül oszlik meg. Ha így nézzük, a csökkentés jogos lehetne, mert kiigazítja az igazságtalanságot. De sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet.

Nem tudjuk, hogy a valóban befolyt szja-ból mennyi a munkabérekből levont és mennyi a más jellegű jövedelmek (pl tőzsdei árfolyamnyereség) adója. Azért fontos ez, mert amikor politikusaink csökkentést vizionálnak, a fentebb említett sejtés szerint a bérekből levont adók csökkentéséről beszélnek, ami a költségvetésbe befolyó szja-bevételek csak egy részét érinti.

Az eddigiek összefoglalása, mielőtt rátérnénk a lényegre: Politikusaink mézesmadzagként időről-időre belengetik az szja-csökkentés lehetőségét, ami az embereknek tetszik, hiszen ki ne érezné úgy, hogy agyonadóztatják (és ki ne érezné úgy, hogy a magyar adórendszer végtelenül igazságtalan). Csakhogy a csökkentés sokkal kevesebb embert érint és az a költségvetésnek sem jelent akkora problémát, mint gondolnánk.

Ez a hosszú elmélkedés csak a bevezető volt. A fontos, praktikus rész most jön. Nézzük meg, hogyan adózik ma Magyarországon a munkabér. Vizsgáljunk meg az alapesetet, ahol a munkavállaló kedvezmények igénybevételére nem jogosult és a ledolgozott hónap után nettó 300.000 forintot kap (azaz ennyit vihet haza a családnak).

nettó bér: 300.000 Ft
levont szja 15%: 67.669 Ft
egyéb levonások 18,5%: 83.459 Ft
bruttó bér: 451.128 Ft
cég által fizetett egyéb járulékok 17%: 76.692 Ft
teljes bérköltség: 527.820 Ft 

Mit látunk?
*Ha a cég a munkavállalóra 527.820 Ft-ot szán, akkor a munkavállaló csak az összeg 56,8%-át kapja meg, a költségvetés felé befizetett valódi adó-jellegű tétel 43,2%.
*A teljes bérköltségre vetített valódi szja 12,8%, de ez inkább csak érdekesség.
*Ha az szja a jelenlegi 15% szintről egyszámjegyűvé (9%) csökkenne és a munkáltató ugyanannyi pénzt szánna a dolgozóra, akkor a költségvetés felé befizetett valódi adó még mindig 38% lenne (a dolgozó a megkeresett pénzének korábbi 56,8%-a helyett 62%-át vihetné haza). Ha az szja teljesen megszűnne, még akkor is 30,3%, azaz még így is rendkívül magas. 

A példánkban szereplő 300eFt nettót hazavivő munkavállaló 27eFt-tal többet kapna, ami érezhető különbség, mi itt a baj? Sajnáljuk a dolgozótól?

Nem sajnáljuk. Az a baj, hogy 1) ahogy fent is mondtuk, ez a matek a munkát végzők egy jó részét nem érinti és 2) a munkát terhelő levonások, adók még így is rendkívül magasak maradnak. Annyira, hogy továbbra sem éri meg senkinek munkavállalóként dolgozni vagy munkavállalót dolgoztatni. A munka elképesztő magas adóztatása ellehetetleníti a kisvállalkozásokat, nagyon megnehezíti a középvállalkozások életét, azok bővülését, növekedését. Vagyis a csökkentés közel sem elég a kinyilvánított cél ("az ember pedig annyira értékes, hogy egyáltalán nem kellene adóztatni azért, mert dolgozik")  megközelítéséhez.

Pedig a mérséklésének nagyonis lenne értelme. A ’90-es évekre visszanyúló bölcsesség, hogy becsületes adófizetésre csak a multik és az állami intézmények képesek (ez utóbbiak befizetéseknek ilyen szempontból eleve nincs sok értelme, hiszen az államtól kapott pénzt visszautalják az államnak). Ez a helyzet ma is fennáll, azzal, hogy egyes nagyobb magyar vállalkozások is megengedhetik maguknak az szja szerint adózott munkaerő luxusát.

Politikusaink azt mondják, hogy a munkaerő nagy érték és kihasználását gátolja az agyonadóztatás. Igazuk van. De az szja javasolt csökkentése nem változtat a helyzeten. A munkaerő ugyanúgy a nagyok luxusa marad, ráadásul sok munkavállalót nem is vagy alig érintene, igaz valószínűleg a költségvetést sem erőltetné meg. A szja csökkentéséről szóló beszélgetés csak szavazatszerzésre jó.

Így a vége felé még három megjegyzés:

1. A mostanában belengetett ötlet, a munkát terhelő szja egyes esetekben történő teljes eltörlése csak többkulcsos rendszer (0% és a normál) bevezetésével értelmezhető, mert egyébként bértorlódást és jelentős munkahelyi feszültséget szül. Jelenleg nem ez a verzió tűnik valószínűnek, hiszen a többkulcsos szja szitokszónak számít kormányzati körökben.

2. A szja-mentesség bizonyos jövedelemszinthez kötése jó ötlet lehet, de ideális esetben ez a jövedelemszint sokkal magasabb, mint amiről bárki beszél. Évi 6-7mFt-ig kellene kitolni, persze sok kedvezmény megszüntetésével párhuzamosan.

3. Érdemi megoldás lenne a teljes bérteher 15-20% körülire mérséklése (a jelenlegi 43,2% helyett). Ez elősegítené a kis- és középvállalkozások erősödését, terjeszkedését.

Az utolsó pontból adódik a kérdés: És mi lesz a költségvetéssel? Miből?

Jól láthatóan a költségvetésben mindenre van pénz (illetve a válság-mentes, bőséges időkben sem merült fel a munka adójának rendezése, amikor a mostanihoz képest igen jól állt a költségvetés). Biztos, hogy az előbbi pontban írt cél többet ér, mint annyi minden egyéb, amire költünk. Ötletek: Lehet, hogy meg lehetne emelni a tőkejövedelmek adóját? Vagy a külföldre menekített, parkolópályán lévő pénzekre kellene adót kivetni? A bankszámlákon pihentetett, nem befektetett százmilliókra? Esetleg vagyonadó a sokszáz milliónál értékesebb ingatlanokra, jachtokra és a soktíz milliónál értékesebb autókra? Vagy ezek demagóg eljárások lennének? De ez a bejegyzés nem erről szól, csak felhívja a figyelmet arra, hogy mit is jelent és mit nem jelent az olyan sokszor emlegetett szja-csökkentés. Ne dőljünk be, amikor azt mondják, hogy nagy dologról van szó. Mellébeszélés ez is, igazi problémák megoldása nélkül.