Próbáljuk megfejteni, mire gondolt a ferences szerzetes.
Böjte Csaba nyilván azt gondol, amit akar és nem is baj, ha egy kicsit – mondjuk úgy – konzervatív. Ez a bejegyzés nem ellene vagy a nyilatkozata ellen szól, csak segít kicsit elmélkedni a házasságról.
„… Böjte Csabát kérdezték a szexuális felvilágosításról is, amire válaszul megjegyezte, a házasság előtti nemi életet bűnnek tartja.” – írja az Index itt.
A magyar szokások szerint a házasságkötés tipikusan három, egészen jól elkülönülő részből áll (hiába tűnik ez Böjte nyilatkozatból egynek). Polgári szertartás, egyházi szertartás és végül a lagzi. A három esemény elvileg külön-külön is működik, nem is szokta mindenki végigvinni mind a hármat, pl sokan nem kérik az egyházit vagy nem rendeznek lakodalmat, esetleg csak lagzit tartanak.
Az ifjú pár sokszor bele sem gondol, de a hármas tagozódás nem véletlen. Mindegyiknek van értelme, önállóan is.
1.) A polgári esküvő az állam előtt zajlik, gyakorlatilag csak egy ünnepélyes keretek közé emelt regisztráció. Az állam jóváhagyja a szándékot, megjegyzi magának a házasságkötőket és innentől mindenféle kedvezményekkel halmozza el őket.
2.) Az egyházi esküvő lényege, hogy a férj és feleség Isten előtt is hűséget esküszik és Isten áldását kéri az elkövetkező közös életre.
3.) A lakodalmi mulatság arról szól, hogy az ifjú pár a (tágabb) család és a barátok előtt is összetartozónak nyilvánítja magát, emlékezetes módon. Innentől mindenkinek (aki számít az életükben) tudnia kell, hogy nekik bizony közös életük van.
Az állam, az Isten, a család (barátok) elismerése. Ebből a három elemből áll a magyar esküvő.
Hogy Böjte ezek közül melyikre gondol, azt nem tudhatjuk biztosan, de gyaníthatóan az Isten előtti eskütételre. Az is lehet, hogy nem gondol semmire és a hármat automatikusan egynek veszi, de azt hiszem feltételezhetjük, hogy tudja, mit beszél - és érti, miről szól egy esküvő. Nagyon valószínűtlen, hogy Böjte arra utalt, hogy bűnnek tartja, ha az államnál nem vagy nem megfelelően regisztráljuk az együttélésünket, hiszen azt sem tartaná bűnnek, ha pl késve jelentjük be a lakcímváltozásunkat. Egy elmaradt lagzi sem lehet igazi bűn, sőt azt gondolnám, a féktelen mulatás inkább kedvez a bűnnek, mint az elmaradása.
Böjte tehát azt mondja (feltételezhetően), hogy az egyházi esküvő előtti nemi életet bűnnek tartja. Akinek nincs egyházi esküvője, az bűnben él. Megjegyzem, nem ritka az ilyen. A katolikus tanítástól nagyban eltérő protestáns vonalon pedig alapelv (lenne), hogy nincs szükség közbenjáróra Isten és ember között. Azaz nincs szükség egyházi esküvőre sem, az ifjú pár magányos fohásza is kiváltja az isteni jóváhagyást.
Összefoglalva:
Böjte Csaba nyilatkozatát így kell érteni: A katolikus vallás szerint élők számára az egyházi esküvő előtti nemi életet bűn. Mindenki más eleve bűnben él, ott tökmindegy.
Szóval annyira nem kell sem megijedni, sem felháborodni és Böjtét sem kell visszaküldeni a középkorba. A maga szempontjából igaza van, csak nem olyan érdekes, amit mond.
Ez a bejegyzés nem Böjte Csabáról vagy a katolikus vallásról szól. Inkább csak segít az esküvő intézményéről gondolkodni. Különösen, hogy az esküvőt tervezőknek pont erre a gondolkodásra van a legkevesebb idejük/energiájuk. Pedig nem árt, ha tudják, mit csinálnak.
És még valami: Ha eszerint megyünk végig a mostanában közbeszéd témájává lett melegházasság kérdésén, egészen érdekes következtetés adódhat. De ezt mindenki gondolja végig maga.
