Két fő oka van a határszigor fenntartásának és egyiknek sincs köze a vírushoz.
A magyar határokon való átkelés szabályai szeptember óta érdemben változatlanok. A rendelkezések nem csak a külföldiek beutazását, hanem a hazatérő magyarok belépését is rendkívüli mértékben megnehezítik. Vannak ugyan kivételek (diplomáciai út, üzleti út, ingázók, stb), de alapszabályként a hazatérő magyar állampolgár 10 nap karanténba kerül, amit két, 48 óra eltéréssel elvégzett PCR-teszttel kiválthat. Arról most ne beszéljünk, hogy a két vizsgálat mennyibe kerül. Ha elvégzi az ember, az eljárás időigénye 5-6 nap, azaz a 10 napos karantén ennyire rövidíthető le.
A hazatérés ilyen korlátozását (5-10 nap karantén) kevesen engedhetik meg maguknak, ezért nyugodtan mondhatjuk, hogy normál ember számára szigorú határzár van érvényben. Nincs kivétel akkor sem, ha valakinek gyereke/szülője él külföldön vagy nagy értékű vagyontárgya (pl ingatlana) van másik országban. A határátlépés ilyen akadályoztatása 8 hónapja szétszakítja a családokat és meggátolja a magyar állampolgárokat, hogy vagyonukat gondozzák, illetve alapvető, tulajdonhoz kapcsolódó jogaikat gyakorolják. Ráadásul teljesen értelmetlenül.
Pár hónapja még vicceltünk ezzel, ma már inkább elkeserítő: „Ez a jó ország definíciója: Elmenni szabad, a hazatérést ellehetetlenítik.”
Először két közkeletű tévedést kell tisztázni:
1. Oltással sincs felmentés. A mindkét adaggal beoltott, védett személynek ugyanúgy 10 nap karanténba kell vonulnia, mint mindenki másnak.
2. Más országokban nem ez a helyzet. A magyar szabály Európában messze a legszigorúbbak között van és a legszigorúbb, ha a fennállás időtartamát is figyelembe vesszük. Normál üzletmenet, hogy az országok belépéskor egy negatív PCR-teszt felmutatását kérik, mert ezzel már eléggé lecsökken a vírus behurcolásának kockázata (a vírusé, ami már eleve ott van, ráadásul sokan járnak át a határokon mindenféle ellenőrzés nélkül a kivételek miatt). Nálunk ilyen lehetőség nincs, még akkor sem, ha teljesen oltottak vagyunk (oltottság + PCR = karantén, tényleg???). Az oltottságban messze Magyarország mögött járók között is előfordul már, hogy egyáltalán nem korlátozzák az oltottak belépését (pl Finnország, Horvátország). A Magyar Állam nem ismeri el a saját oltását, ha határátlépésről van szó.
Hosszan lehetne arról írni, hogy a határátlépés korlátozása eleve értelmetlen és rengeteg kárt okoz (gazdaságit és emberit egyaránt). Magyarország a fent leírtak szerinti legszigorúbb határzárával Európa legsúlyosabb (de biztosan top5-ös) járványát tudja magáévá.
Most, a lazítások idején a határhelyzet továbbra is változatlan. Miért nem mehet külföldre az, aki teljes védettséget élvez (pontosabban: miért nem jöhet haza)? Tényleg azt hiszi bárki, hogy az „oltottak is fertőzhetnek” és a „mutánsokra nem biztos, hogy jó a vakcina” felkiáltások olyan erejűek, hogy indokolható a teljes lezárás? Miért nem lehet legalább feltételesen lehetővé tenni (pl más országokban használt PCR-szabály) a határátkelést?
A határzár szigorúsága nem véletlen, de a kormány nem azért tartja fenn, mert a vírusterjedést a jelen formában lehet a legjobban meggátolni. Két másik oka van a nyitás elmaradásának:
1. A kormányhoz közeli üzleti köröknek az az érdeke, hogy a magyar ember bizonytalanságba legyen tartva és amennyire lehet, elkedvetlenedjen a külföldi nyaralástól (ideértve a tavaszolást is). Mindenki menjen a Balatonhoz, Velencei-tóhoz, stb. Menjenek inkább azokba a szállodákba és éttermekbe, ami a megfelelő üzleti köröket gazdagítja. Félrebeszél, aki azt mondja, hogy ezzel a magyar gazdaság újraindítását segítjük, ezért az erőszakkal megtámogatott honi turizmus Magyarország érdeke. Nem lehet érdekünk a bezártság. Nem lehet az érdekünk, hogy a Tisza-tóhoz menjen, aki Ciprusra akar. Még egyszer: Ez csak egyes üzleti körök érdeke.
2. A határzár segít a vírustól való félelem fenntartásában. A külföldről támadó vírusok, a behurcolt mutánsok a korábbi migráns-fóbia helyébe (vagy mellé) léphetnek. A kormány harcol ellenük és a magyar ember retteg. Retteg, de számíthat kormányára, legalábbis az elgondolt tematika szerint. Láttuk korábban, hogy a magyar kormány nem fél félelmet kelteni, ha azzal erőt, támogatást tud szerezni. A migránsok ellen is akkor harcoltunk leginkább, amikor már nem voltak itt, a vírus elleni védekezés legheroikusabb küzdelme is akkor várható, amikor az már nem jelent akkora veszélyt.
Talán a szocializmus 40 évének köszönhető, de még így is elképesztő, hogy ezt a pici országot ilyen hosszú ideig és ilyen szigorúan, ráadásul ilyen értelmetlenül le lehet zárni anélkül, hogy az emberek tiltakoznának ellene. Persze nem véletlen, hogy a kormányzat két legjellemzőbb uralkodási logikájával találkozunk itt is: 1. a kormányközeli gazdagok bármiáron történő helyzetbe hozása és 2. az emberek félelmére való támaszkodás.
Az elmúlt 8 hónap határzára és annak további fenntartása az Orbán-kormány egyik megbocsáthatatlan bűne, amivel saját szavazóit is megnyomorítja (az EU bűne ennél még nagyobb és még megbocsáthatatlanabb, de ez egy másik bejegyzés témája lehet). A családok szétszakítása egy mini-Trianon, a tulajdonjogok ellehetetlenítése, illetve figyelembe-nem-vétele pedig a kommunista időket idézi. A belföldi turizmus mesterséges gerjesztése és „az idén örüljünk a Balatonnak, mert az a miénk” szintúgy. A magyarokkal elhitették, hogy a "behurcolás a legnagyobb veszély" és még akkor sem mertek (volna) külföldre menni, amikor annyi vírus volt az országban, hogy innen maximum kihurcolni lehetett.
Nem lenne nehéz változtatni, egy fél mondatot kellene az erről szóló rendelkezésbe illeszteni. Értjük, hogy ez miért nem történik meg.