A problémákat messze meghaladó előny származik abból, ha az oltottak találkoznak a vírussal.
Kapjanak-e felmentést a korlátozások alól a védettségi igazolvánnyal rendelkezők? Hónapok óta folyik a vita nem csak Magyarországon, hanem a világon mindenfelé. Legalább az oltottak újra tudnák indítani a gazdaságot azzal, hogy étterembe/fodrászhoz/moziba/stb járnak. Logikusnak hangzó érv, de nem elég meggyőző, hiszen nem biztos, hogy jelen körülmények között elég ember jutna az kávézókba/konditermekbe/szoláriumokba ahhoz, hogy kinyissanak, ráadásul a védettség ellenőrzése terén is vannak kétségek. A korlátozások változatlansága mellett azok érvelnek, akik szerint nem lehet pozitív/negatív különbséget tenni az emberek között. Az erről szóló vita gyorsan fordul retorikai csatába, majd filozófiai magasságokba emelkedik, a megoldás (egyetértés, meggyőzés) reménye nélkül.
Ez a bejegyzés arról szól, hogy az előbbi érvek érdekesek, de eltörpülnek egy harmadik szempont mellett, amiről viszont nem beszél szinte senki.
A megszerzett védettség idővel elmúlik. Ma még nem tudjuk, hogy fél év vagy 2 (esetleg 5) év után lesz szükség újabb oltásra. Valószínűleg ez emberenként változó, most úgy tűnik, idősebb korban eleve alacsonyabb szintű védettség alakul ki, illetve a betegségen átesettek védettsége általában nem olyan magas, mint az oltottaké.
Általános egyetértés van abban, hogy az oltottak megbetegedhetnek (ritkán), de a betegség lefolyása sokkal enyhébb: semmiképpen sem halálos, sőt szinte sohasem szorulnak kórházi kezelésre (folyamatos vita tárgya, hogy terjeszthetik-e a vírust – ha igen, akkor valószínűleg nagyon kis eséllyel).
Az oltottak érdeke és általában véve mindenkinek az érdeke, hogy a megfelelő védettséget élvezők találkozzanak, sőt rendszeresen találkozzanak a vírussal. Így védettségük megújul, hosszabb ideig fennáll, illetve esély van arra, hogy a különböző variánsok ellen is védelmet alakítanak ki, miközben minimális kockázatnak teszik ki magukat.
A szabadság persze óvatossággal kell párosuljon. Ha az oltottak tényleg terjeszthetik a betegséget (álljon itt újra: jelen tudásunk szerint igen, csak kicsi eséllyel), akkor elvárható, hogy vigyázzanak a többiekre, akik még oltásra várnak vagy ilyen-olyan ok miatt soha nem fognak oltást kapni.
Csak a legnaivabbak gondolják, hogy a koronavírus belátható időn belül végleg eltűnik. Nem az a cél, hogy soha többet ne találkozzunk vele, hanem az, hogy védettségünk legyen. A testünk képes védekezni, az oltások hatásossága nem ennek a megcáfolása, hanem éppen a bizonyítéka. Az oltások szükségesek és segítenek abban, hogy az immunrendszerünk felvegye a küzdelmet a koronavírussal, de nem helyes, ha csak az oltásokra hagyatkozunk és megfelelő védettség birtokában sem merünk beszállni a küzdelembe. Az oltottaknak nem kell félni a vírussal való találkozástól, sőt stratégiailag fontos, hogy találkozzanak vele újra és újra.
Ez a bejegyzés egyáltalán nem arról szól, hogy a védettséget élvezők mindenképpen igyekezzenek (újra) megfertőzni magukat. Alapvető elvárás, hogy óvatosak legyenek továbbra is. Ennek a bejegyzésnek a lényege, hogy társadalmi szempontból nem baj, sőt előny, ha az oltottak találkoznak a vírussal (esetleg annak új variánsaival), ezért szükséges, de legalábbis megengedhető lenne a rájuk vonatkozó korlátozások feloldása.
A hétköznapi embereknek, az országnak az az érdeke, hogy az oltások által elősegített védettség minél tovább megmaradjon. Az oltást fejlesztő gyógyszergyáraknak ennek az ellenkezője. A döntéshozó politikusokról mindenki döntse el maga.