Budapestről nézve nem is könnyű megérteni, de nem lehetetlen. 

A fekete életek számítanak. A korábban is létező, de csekély támogatottságú Black Lives Matter mozgalom a május végi George Floyd-eset óta világhírnévre tett szert, erős kritikát, általános döbbenetet és nem kevés félelmet gerjesztve. A BLM hirtelen tényezővé vált, a társadalmi rend átalakításának igényével lép fel, tucatszervezetből viszonyítási alappá alakult. A rendszerellenességét erőszak és kontrollálatlanság jellemzi, sőt mondhatjuk: az erőszak és a kontrollálatlanság lényegi eleme. 

A Black Lives Matter szlogenre gyorsan megszületett a civilizáltnak szánt válasz: All Lives Matter. Azaz nem csak a fekete életek, hanem minden élet számít. Elsőre megbékélést, a rend visszaállítását elősegítő, korrekt, emberi és bölcs, mindenki számára szimpatikus ellenjelszónak tűnik, mégis teljes BLM-oldali elutasítást és további erőszakot vont maga után. Miért? 

Tényleg nem nehéz bűnözőket látni a kocsikat gyújtogató, üzleteket kifosztó, egész városrészeket uralmuk alá hajtó, talán az államrend megdöntésére játszó mozgalmárokban. A mániákusan béke- és rendvágyó magyar embernek nem kell külön elmagyarázni, hogy a BLM csak a nyugati világ hanyatlásának a jele. Nem mellékesen a hazai politika ebből is bevándorlásellenes tőkét kovácsol: A feketék végtelen gonoszságának nincs is jobb bizonyítéka, mint az All Lives Matter elvetése. Látható, hogy egy fekete világot akarnak, ahol csak a fekete élet számít. Bezzeg mi azt mondjuk, hogy minden élet. Ki a különb? Kell-e ennél több ahhoz, hogy kiderítsük, kinek az oldalán áll az erkölcs, az igazság? Csakhogy ez a felfogás téves. 

Ennek a bejegyzésnek a legfőbb üzenete, hogy innen, Magyarországról nem tudjuk felfogni, nem tudjuk megítélni, hogy mi zajlik az USA-ban, éppen ezért csak nagyon óvatosan illik véleményt formálni. A rendes magyar ember el sem tudja képzelni azt a társadalmi egyenlőtlenséget és azt az egyes rétegekre rátelepedett kilátástalanságot, ami az Egyesült Államokat jellemzi. Egyenlőtlenség és kilátástalanság, ami igenis nagyban összefügg a bőrszínnel. Innentől már nem csodálkozhatunk, ha a bőrszín előítéletekhez, rendszerszintű rasszizmushoz vezet. 

Nem csak arról van szó, hogy egy tipikus fekete sokkal nehezebb helyzetből indul az életben, hanem nagyrészüknek tényleg lehetetlen az előrejutás, sőt azt láthatják, hogy gyereküknek és unokájuknak is ugyanúgy az lesz. Cikkek, könyvek, tanulmányok tömege szól arról, hogy az „amerikai álom” már csak a múlt. Az USA olyan rendszerben működik, ahol az egyenlőtlenségek évtizedről évtizedre nőnek és a növekedés üteme is nő, úgy tűnik, megállíthatatlanul. Nem csoda, ha sokan azt gondolják, hogy az ország rossz irányba halad. 

Adódik, hogy a feketék helyzetét a cigányokéhoz hasonlítsuk, magyar viszonyokra vetítve. De ez nagyon rossz hasonlat (sok szempontból is) és teljesen rossz következtetésekhez vezet. Az USA-ban már nincsenek többségben a fehérek (a feketék sem, persze), a társadalom sokkal kevertebb, mint nálunk, a kulturális különbségek pedig még nagyobbak. Igen, nem csak a vagyoni, hanem a kulturális különbségek is nagyobbak. 

A vagyon és élet elleni erőszak természetesen büntetőjogi szankciókat kell eredményezzen. A BLM nem tudja lemosni magáról az bűncselekményeket. De létezik egy másik nézőpont is. Rákóczi és Petőfi is köztörvényes bűnöző lehetett az adott kor normái alapján. Koppány és István külön tanulmányt érdemelne ilyen szempontból. Nem tudjuk, hogyan ítéli majd meg a történelem a fekete mozgalmakat és nem tudjuk, hogyan alakul az Egyesült Államok története. Ahogy mondtam, még azt sem tudjuk igazán felfogni, most mi történik ott. 

Az All Lives Matter félrebeszélés.  Ennek megértéséhez már segítségül hívhatjuk a magyar cigányságot. Ha a cigány szervezetek transzparenses nagyfelvonulást szerveznének a belvárosba azzal a jelszóval, hogy kérik a cigány gyerekek iskolába járásának támogatását, akkor igencsak furcsa lenne azzal kiállni eléjük, hogy „mi minden gyerek iskolázását szeretnénk támogatni”. Képmutatás, nagyképűség, semmibevétel. A probléma kikerülése, az egyik legnegatívabb a lehetséges válaszok közül. Ha ég a házam és hívom a tűzoltókat, akkor nem nyugszom meg, ha a telefonba arról kezd beszélni a diszpécser, hogy a tűzoltóság általában igyekszik minden tűzesetet megfékezni. 

Bár a Budapest Pride sokak szemét szúrja, túlzásnak és szükségtelennek tartják, a legfurcsább mégis az, amikor Bayer Zsolt arról beszél, hogy szükség lenne arra, hogy a heteroszexuális férfiak is hasonló kaliberű felvonulást rendezzenek. Szükség lenne erre? Tényleg? Minek? Az lehet egy vélemény, hogy a Pride fölösleges, mert a mögötte álló csoportoknak így is minden joguk megvan, amire csak vágyhatnak. De tüntetést szervezni a komplementer csapatnak bizony komikus (vagy inkább cinikus). 

Ha már valami hazaihoz akarjuk hasonlítani a BLM mozgalmat, akkor a Kelet-Európa vs Nyugat-Európa lehet a jó példa. 30 éve tartja magát a meggyőződés (és annyira beleivódott az emberekbe, hogy szinte beszélni sem szabad róla, illetve nem tanácsos), hogy a magyar ember azért szegényebb, mert kevésbé hatékony/kevésbé képzett/kevésbé szorgalmas/kevésbé okos. Csakhogy ez az összefüggés egyáltalán nem igaz, sőt legtöbb helyen éppen az ellenkezője érvényes. A Nyugat azért gazdagabb, mert korábban is gazdagabb volt. Olyan világban élünk, ahol a gazdag ember gazdag marad, a szegény pedig szegény vagy legalábbis a gazdag jobban gazdagodik. 30 évvel a rendszerváltás után azt gondolnám, nehéz elmagyarázni egy mai fiatalnak, hogy a szocialista évek miatt van rosszabb helyzetben, mint német társai. 

Franciaországnak, Németországnak és a többieknek nem céljuk, hogy a szükséges mértéknél jobban megosszák a vagyonukat másokkal, pl a magyarokkal. Még egy win-win gazdaságot feltételezve is világos, hogy egy általuk diktált rendszerben soha nem fogjuk beérni őket, mert jobban gazdagodnak, mint amennyire Magyarország képes lehet. Igazságos ez? Nem. Csak itt nem lehet forradalom, mert mások a viszonyok. Az USA-ban lehet. 

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy a BLM bűncselekmények elfogadhatóak, csak felhívja a figyelmet arra, hogy nehéz innen megítélni a mozgalmat és az erkölcsi hátterét. Az All Lives Matter jelszó jól hangzik, de nem segít, sőt inkább olaj a tűzre, mert valójában nagyképűséget és elutasítást takar.

Az USA történelme azt bizonyítja, hogy a hasonló felfordulások végül nem gyengítik az országot, hanem éppen megerősítik. Persze most, vágtázó koronavírussal és egy bölcsesség híján lévő elnökkel terhelten már nem biztos, hogy ez így lesz. Bónusz tanulság: Nem mindegy, ki van az ország élén.