Lezárni könnyű. Újranyitni rendkívül nehéz. 

Magyarország határai (számtalan más európai és nem-európai határhoz hasonlóan) zárva vannak, legalábbis a személyforgalom elől (bonyolult speciális esetekre vonatkozó szabályokkal). A zárlat több oldalról is segíti a koronavírus elleni védekezést, ennek boncolgatása vagy felsorolása ennek a bejegyzésnek nem célja, különösen, hogy (úgy tűnik) a lakosság elsöprő nagy része egyetért az intézkedéssel. 

Meddig szükséges ez a szigor? Mikor lehet megnyitni a határokat? Mikor lehet a korábbi szabadsággal vagy legalábbis a korábbihoz mérhető szabadsággal jönni-menni az országok között? Az őszinte válasz az, hogy sokkal később, mint az a legtöbben gondolják. A határokat lezárni könnyű. Újranyitni már nagyon nehéz. Miért? 

Ha elmúlik a járványveszély, a határok gyorsan újranyithatóak, nem? De, így van, pontosan. Az a probléma, hogy a járványveszély nem egyik napról a másikra múlik el, azaz nem lehet majd éles határvonalat húzni a veszély fennállása és elmúlása közé. 

Tételezzük fel, hogy Magyarországon gyorsan lefut a betegség, főleg az emberek fegyelmezettségének és a kormányzat szakértelmének köszönhetően (reméljük, legalább az egyikre lehet számítani – mindenki válassza ki, melyikben bízik jobban). Nyilván ekkor a határok még nem nyithatóak meg, mert a környező országokban továbbra is dúl a járvány. 

Ezután tételezzük fel, hogy Szlovákia, Ausztria, Észtország és Németország legyőzi a vírust és gyakorlatilag megszűnik a fertőzésveszély (pontosabban: elég kicsi esélye lesz a terjedésnek). Más országokban még folyik a küzdelem. E négy ország felé nyithatunk? Mivel nálunk már nincs beteg (ez volt az előző feltételezés), ezen országoknak sem lehet aggálya velünk kapcsolatban. Az érintett határokon feloldjuk a korlátozást, majd idővel sorban a többit is, ahogy újabb országok győzik le a bajt? Ez lenne a módszer? Sorban, egyesével növelve a szabad utazás területét? Biztosan nem.

A probléma, hogy Magyarországnak nem csak azt kell eldöntenie, hogy ez a négy ország tényleg alacsony kockázatú-e, hanem egyet kell érteni velük abban, hogy ők kiket tartanak alacsony kockázatúnak, azaz kik felé nyitják meg a saját határaikat. Lehet, hogy Ausztria nyit Svájc vagy Svédország felé, de a magyar rendszerben Svájcból vagy Svédországból még nem fogadnánk senkit. Ebből az következik, hogy Ausztria irányába sem nyithatjuk a határokat. 

Lesznek államközi megállapodások, állam-csoportosulások, ahol összehangolják a határokat? Az EU központilag megmondja majd? Meg tudja ítélni központilag az EU? A magyar kormány egyetért és kooperál majd az EU-val, illetve más országokkal? Elismerjük majd más országok szakértelmét, elismerjük majd az osztrák és észt véleményt? Azonosak lesznek az érdekeink Németországéval? Mi van azokkal (pl Franciaország de akár Hollandia is), ahol az ország nem csak Európára korlátozódik? És mi van a világ többi részével? 

Tényleg megnyitjuk majd a határokat, bízva másokban? Tényleg mindent meg fogunk tenni, simulékonyak és kockázatvállalóak leszünk a nemzetközi fórumokon? Szinte biztos, hogy nem. Eleve az sem egyértelmű, hogy az ország vezetésének érdeke-e a határok személyforgalom előtti megnyitása. 

És ha mégis megvan a szándék, mi lehet a megoldás? Újfajta vízumrendszer? Egészségügyi papírok ellenőrzése? Egyik sem tűnik megvalósíthatónak, sőt különösebben hatékonynak sem. 5 másodperces, szupermegbízható gyorsteszt a határátlépéskor? Lesz ilyen valaha? 

Nincs más hátra, mint megvárni, amíg a koronavírus örökre eltűnik vagy legalábbis gyógyítható lesz? Egyáltalán, érdeke az országnak a mielőbbi határnyitás? És mi az érdeke az egyes embereknek, akik erről döntenek vagy akik elszenvedik ezt a döntést? 

Látszik, a nyitó kérdésre nincs megnyugtató válasz, csak egy csomó újabb kérdés. Ez a blog biztos abban, hogy a határok sokáig lezárva maradnak vagy legalábbis nagyon-nagyon soká térhetünk vissza a teljes/szabad átjárhatósághoz. Még akkor is így lenne, ha a koronavírus valami csoda folytán hirtelen, egyik napról a másikra eltűnne a földről. 

A kérdés, ami a járvány enyhülésekor, a legrosszabb idők elmúlásával biztosan fel fog merülni: Ha a hétköznapi emberek számára a személyek szabad mozgása volt az EU közvetlenül legjobban érezhető előnye, akkor maradhat az EU így, ahogy eddig volt? Kibírja az EU, ha hosszú időn keresztül lezárja a saját belső határait? Persze az is igaz, az EU szükséges önvizsgálatának ez csak az egyik eleme lesz a sok közül. És a magyar kormánynak mi az érdeke ebben az önvizsgálati folyamatban? 

Ez a bejegyzés nem arról szomorkásan álfilozófikus hangulatról szól, hogy ismét találtunk egy témakört, ahol az élet már soha nem lesz olyan, mint volt, hanem arról a nagyonis praktikus problémáról, hogy a határzár feloldásának lehetősége egész egyszerűen nem látható, sőt már elméleti szinten is sokkal bonyolultabb kérdés, mint ahogy elsőre gondolnánk, mint ahogy remélnénk. 

Zárni könnyű. Nyitni már sokkal nehezebb. Mint a kijárási korlátozás alatti családi kirakós-játék. Szétszedni, dobozába söpörni nem nagy ügy, az összerakáshoz viszont idő kell. Rengeteg idő, különösen, ha nem mindenki törekszik a feladat megoldására.