Könnyű annak, aki az istenéhez fordulhat segítségért. Csak kérnie kell. Hogy érkezik-e segítség, az más kérdés. De legalább kérhet, az is valami. Crom más.
Cromhoz nem érdemes fohászkodni. Megveti azt, aki saját erőből nem képes kijutni a bajból. Nem segít rajta, mert érdemtelennek tartja. Aki elég erős ahhoz, hogy maga jusson előre, az meg minek kérne segítséget, ugye.
Crom a kapitalizmus istene. Az evolucionisták istene.
Crom persze lehetne az ateisták istene is, csak azok elvetik, kizárólag a kapitalizmust és az evolúciót fogadják be, azok istenét nem. Azt gondolják, így logikus, így következetes.
Crom popkultúra-történetileg Conan, a kimmériai, Conan a pusztító, Conan, a barbár, azaz Robert E. Howard novellahősének Zeusza.
Neil Gaiman regényében (Amerikai istenek) minden isten csak annyira erős, amennyire az adott korból következik. Ma úgy tűnik, Crom ledönthetetlen.
Hogy a kapitalizmus mennyire pusztító és mennyire barbár, azt biztosra csak a következő generáció fogja megtudni. Sok szerencsét kívánok nekik. Cromra ne számítsanak, nem fog segíteni, bármibe fogadok.
