mi nem haldoklunk

mi így élünk

mi így élünk

Munkaerőhiány. Na igen, de nem ez a lényeg

2016. július 27. - p.a

Azon pörög a sajtó, hogy nincs elég ember. Nincs elég munkás/munkavállaló. De van itt valami, amiről nem nagyon esik szó. Hogy ez csak a tünet, nem a betegség.

anitr.jpeg

A cégek keresnek, de nem találnak. Iszonyú hiány van a feldolgozóiparban, az építőiparban, az IT-szektorban, az egészségügyben, sőt még pincér sincs elég. Szörnyülködik a politikus, a menedzser, a vállalkozó, a befektető, az elemző, az újságíró, sőt nemzetközi szervezetek is vészharangot kongatnak. Sokan mondják, konzekvensen mondják. Nem csak régóta, hanem egyre hangosabban. Úgy tűnik, a probléma is egyre nagyobb.

De mi a megoldás? Van egyáltalán? Miért vagyunk ott, ahol vagyunk?

Elsőnek hadd legyen itt néhány unalmas bekezdés, hagyományos magyarázat a munkaerőhiány állapotáról - mondhatni alapvetés - az egyértelműség kedvéért, letudva a kötelezőt, aztán lejjebb jöhet a lényeg, igaz, terjedelmi okok miatt csak belekapva a rendkívül komplex témába, ami egyébként 1000 oldalas tanulmányokat igényelne. Kicsit talán csapongónak tűnik, de nem téveszti szem elől azt az üzenetet, hogy bizony munkaerőhiány-probléma helyett itt valami más, méretesebb gond van.

Hagyományos magyarázat (1): Fogy a népesség, mert kevés gyerek születik. Így önmagában igaz, de nem nehéz belátni, hogy ez nem lehet a munkaerőhiány igazi oka. Olyan lassan fogy ugyanis (legalábbis ebből a szempontból lassan), hogy a gazdaság simán alkalmazkodik hozzá és ha valaki kicsit belegondol, beláthatja, attól nem alakul ki gigantikus munkaerőhiány, hogy egy ország kicsi.

Hagyományos magyarázat (2): A dolgozni képes/akaró emberek szaktudása nem olyan, amilyet a piacon keresnek. Hiába van sok varrónő, ha programozókra van szükség. Erre megoldás az átképzés. Elvileg a piac is megoldhatná, de az állam is besegít. Vagyis aki képes rá és akar, az otthagyhatja az értéktelen szakmáját és kurrens munkát találhat. Van némi időbeli csúszás, mire a munkaerőpiaci kereslet-kínálat kiegyenlíti így magát, de ma Magyarországon nem ez a fő gond, pontosabban ez csak részben gond, kisebbik részben. Olyan probléma ez, ami minden országban felmerül, amelyikkel mindegyik küzd. Gyorsan változó világban élünk.

Hagyományos magyarázat (3): Az emberek tanulatlanok. Ez nem azt (nem csak azt) jelenti, hogy nem értenek semmihez, hanem nem elég okosak ahhoz, hogy átképezhessék magukat a mai kor követelményeinek megfelelően (azaz összefügg az előző ponttal, de nem összekeverendő vele). Egy gépkezelő betanított munkásból jó eséllyel soha nem lesz rendszergazda, tőzsdei elemző vagy onkológus, sőt fordítva sem. Ez Magyarország fájdalmas, csak stratégiailag kezelhető, valódi nehézsége. De probléma volt ez mindig, legalábbis az elmúlt negyed században biztosan - nem ettől lett hirtelen munkaerőhiány és biztosan nem ettől lett ilyen mértékű.

Hagyományos magyarázat (4): Az emberek nem ott élnek, ahol a munka van és Magyarországon a mobilitás nagyon alacsony. Régi jellemzője ez a magyar gazdaságnak, megoldhatatlannak tűnik, ilyen a magyar lélek. A munkaerőhiány jó része azonban most nem ehhez kapcsolódik. Az építőipar vagy a vendéglátás munkásai hagyományosan mobilak, ráadásul a mostani munkaerőhiány legfájdalmasabb, növekvő része olyan helyeken központosul (városok - orvos, informatikus, pincér), ahol ez a felvetés nem is értelmezhető. És még valami a magyarázat ellen: a következő pont éppen az ellenkezője ennek.

Hagyományos magyarázat (5): Akinek volt egy kis esze és szorgalma, már rég külföldre ment, itthon csak a hülyék és nyomorultak maradnak. Hát igen, a mondat első fele biztosan igaz, mégha nem is ilyen nyersen. Elérkeztünk a lényeghez. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. Nem az a baj, hogy aki jónak látja, az külföldre megy.

Tehát az 1.-4. pontok nem magyarázzák a mai magyar állapotokat, illetve azok elmúlt évekbeli dinamikáját (dinamikájának változását). A valódi ok a tömeges elvándorlás. Az 5. pont korrekt, elfogadható magyarázatnak tűnik. Mégsem az.

out.jpg

A munkaerő szabad mozgásának lehetősége tehet mindenről? Ne dőljünk be a látszatnak, mert rossz következtetést vonunk le és a végén rossz megoldást találunk. Ilyen rossz megoldás pl az a sokat bírált kormányzati szándék, amely az egyetemet végzett hallgatók röghözkötésére irányul.

A külföldi munkavállalás, a kivándorlás csak következmény, nem a valódi ok. A munkaerő szabad áramlása az EU közös piacának egyik legfőbb vívmánya/lényege. Talán a második legfontosabb az összes vívmány közül (első a tőke szabad mozgása). Nem csak arról van szó, hogy az egyes embernek kedvező (mert mehetek, ha akarok – szabadságot, lehetőséget jelent), hanem összességében is hatékonyabbá, gazdagabbá teszi a társadalmat, az EU gazdaságát, amitől nagyon-nagyon függünk. Lehet-e, hogy nekünk, magyaroknak, Magyarországnak ez mégis rossz? Lehet-e, hogy ez oda vezet, hogy részben lebénul az ország?

Miért mennek tömegesen külföldre a magyarok? Erre a kérdésre olyan egyértelmű a válasz, hogy szinte nem is kell leírni. Csak a rend kedvéért legyen itt azért: többet keresnek. Ugyanazért a munkáért sokkal-sokkal több pénzt kapnak. És akkor is jobban és könnyebben élnek, ha Bécsben/Stuttgartban/Párizsban drágább minden. Hiszen nem annyival drágább.

A külföldre költözéskor vannak persze egyéb szempontok is (pl szimpatikusabb emberek, nagyobb vagyoni biztonság, jobban működő közszolgáltatások, adóbiztonság, természeti adottságok) de az elvándorlás legnagyobb, igazán fájdalmas része csak és kizárólag a bérkülönbség miatt történik. Nem azért mennek tömegek Norvégiába, mert ott jobb az óvodai rendszer.

img_5194.JPG

Tehát kevés itthon a pénz. Kevés a bér, amit a dolgozó kap. Dolgozónak hívom, de nem csak a hegesztőről, hanem az orvosról és programozóról is beszélek.

Sokan sok helyen leírták már, hogy el kellene felejteni a korai kilencvenes évek agyonhangoztatott gazdaságpolitikai elvét, miszerint az országba azért jön be a (működőnek nevezett) tőke, mert olcsó munkaerőt talál. Talán már akkor is tévedés volt. Most pláne. Azt mondják, mozduljunk el olyan tevékenységek/munkák/folyamatok irányba, ahol nagyobb a hozzáadott érték, amiért több pénzt lehet kérni. Ne legyünk összeszerelő üzem. Jó gondolat, egyet is ért vele mindenki. Csakhogy most azt látjuk, hogy éppenhogy az összeszerelő munkás is elhúz innen. Csakúgy, mint a magas hozzáadott értéket előállító IT szakember.

Eleve: hogyan lesz a gépkezelőből főorvos? Sehogy. Szép gondolat, de stratégiailag sem megvalósítható. A megoldás szerencsére nem ilyen beláthatatlan. Igaz, veszélyes lépéseket és nagyformátumú döntéshozókat kíván. Unortodoxiát, ha szabad ezt mondani ilyen környezetben, amikor ez az egyébként nem túl szép szó már így le lett járatva.

Az a baj, hogy alacsonyak a bérek? Nem azért alacsonyak, mert kevés a mérnök és sok a takarító. Azért alacsonyak, mert alacsonyak. Így, ahogy írom, nem tévedés. Ugyanis minden szinten alacsonyak. Hát nem a legegyszerűbb közgazdasági összefüggés belátni, hogy így tényleg mindenki kirepül innen, aki teheti?

Hogy lehet tehát megállítani az elvándorlást? Csak úgy (azaz csak úgy) ha a béreket megemeljük. Nem 5-10 százalékkal, hanem brutálisan. Vagy inkább: országszerte megemelődnek. Megjegyzem, van olyan terület, ahonnan nincs külföldre menekülés, ahol megfelelő ország ez a Magyarország. Vezető politikusaink és üzleti körük például egyáltalán nem tervezik a külföldre költözést. Ők már ott vannak, ahol kell. Miért nem lehet mindenkinek?

Azt szokták mondani, hogy a bérek azért alacsonyak, mert a magyar gazdaság nem olyan hatékony, mint az osztrák. De tényleg? És ha igen, miért?

Igaz az, hogy a Tesco bolti pénztáros kevésbé hatékony, mint német kollégája? Az irodaházakban takarító csapatok kevésbé hatékonyak? A sarki pékségek, a laboratóriumok, a fordítóirodák, a cégekben dolgozó marketingesek és titkárnők, a kertészek, az ácsok, a magántanárok, az informatikusok sokkal kevésbé hatékonyak, mint máshol, mint nyugaton? Ugye ezt senki nem gondolja? Sőt, egy osztrák vagy német vagy francia munkás olyan jogokkal van felvértezve ami miatt a hatékonysága össze sem mérhető a magyar megfelelőjével.

img_20160727_0001.jpg

Igen, vannak olyan gyárak, amik nem elég hatékonyak. A mezőgazdaság nem olyan gépesített. De a bérek alacsonyan tartásával csak konzerváljuk a hatékonytalanságot. Máshogyan nézve: Rendben van-e hogy a társadalom egy része lehúzza a másikat és egy országhatár mindent megold? Nincs rendben. Ahogy szoktam mondani: az életszínvonal legfontosabb eleme a nehezen mérhető és szinte mindig elfelejtett társadalmi igazságosság.

De miből emeljük a bért, ha nincs pénz? Hogyan emeljük a bért, hiszen a bért a piac alakítja ki? Menjünk sorban.

Béremelés három oldalról jöhet, adott eset dönti el, hogy melyik-milyen arányban kap teret.

Egyik: A termék árának megemelése. Vagyis a béremelés áremelkedéssel jár. A hazai piacra értékesítőknél felmerül: Ki venné meg a drága terméket? Az embereknek nincs pénzük! Várjunk csak, éppen arról beszélünk, hogy az embereknek lesz pénzük! A külföldi piacra dolgozók elveszítik azt az előnyüket, amit abból nyernek, hogy egy olcsó, rosszul működő országban dolgoztatnak. De hát ez nem hátrány, hanem cél. Senki nem akar olyan országban élni, ahol azok élnek jól, akik azt használják ki, hogy ez egy olcsó, rosszul működő ország. Az áremelkedés, amivel a sajtó rémisztget minket, nem rémisztő. Feltéve, ha a bérünk is emelkedik.

Másik: A tulajdonosi profit kisebb lesz. A magyar vállalkozó rosszabbul jár. Egy részüknek kevesebb autója és kevesebb egzotikus nyaralója lesz. Ahogy a német kollégájuknak sincs ilyen/ennyi. Másik részük tönkremegy. Ők arra építettek, amit az előző bekezdésben írtam, a rosszul működő országra. Ne építsenek erre. Harmadik részük az Audi és társai. Kivonulnak? Fene tudja, lehet. Jön helyettük más, reméljük. Megoldjuk. Ez pl a politikusok és közgazdászok, sőt úgy általában a társadalmi elit dolga. Az egyik furcsaság ebben az országban, hogy valamiért azt hisszük, a társadalom (itt most beleértve a gazdaságot) működése magától megy, annak szervezése senkinek nem dolga. Ha kimegy az Audi, akkor sajnálkozunk, ahelyett, hogy megkérdeznénk, ki terel ide mást?

Harmadik: Hatékonyságot kell növelni, hogy nemzetközileg versenyképesek legyünk. Ez viszont vállalható cél, szemben a szegény ország istenítésével.

A béremelés hogyanja még meredekebb kérdés. A minimálbér emelése önmagában nem fogja megoldani a problémát, sőt csak elmélyítené. Hogy lehet rávenni a sok, egymástól független piaci szereplőt, hogy egyszerre emeljen bért? Ami látszólag nem is érdeke, ugye.

Sehogy. Viszont van a magyar gazdaságban egy gigamunkáltató. Ha ő emel, az mindenkire hatással van. Igen, ez az állam. Mi van akkor, ha hirtelen (vagy nem hirtelen, ez most mindegy) minden tanár háromszor annyit keres, mint eddig? A rendőr, tűzoltó, mentős is. A NAV-os is. A nővérek. A magángazdaság kénytelen utánamenni. Mert a gépkezelő két perc alatt megy el állami gépeket kezelni vagy pályát váltva rendőrnek vagy bárminek. Mintahogy most Stuttgartba vagy Londonba költözik.

Államcsőd? Igen, mindenki egyből erről beszélne. Emlékszünk még Medgyessy közszférabeli béremelésére. De ennek az elkerülése egy feladat, amit meg kell oldani. Ez a bejegyzés már így is kilométerhosszú, nem megyek bele halvány ötletelésbe sem. Mindenesetre Finnország is távol áll az államcsődtől, pedig a bérek teljesen mások, mint nálunk. Persze egy egyensúlyból egy másikba átbillegni mindig kockázatos. Viszont ha nem mozdulunk, ott maradunk, ahol vagyunk. Leírni könnyű, megvalósítani nehéz. Megfelelő ember kell hozzá. Tehetséges, bátor, stb. Olyan, amilyen a történelmet tovább szokta lökni. Akad néha ilyen. Ha itt nincs, akkor importáljunk.

Visszatérve a hatékonyságra. Van azért probléma a régimódi gyáron kívül is, és ez pont az állam. Nem a  félig-meddig dolgozó, motiválatlan hivatalnokokról van szó (a motiváció ugye megoldódna, vagy legalábbis lehetőség teremtődne a megoldására). Az államcsődöt nem a béremelés, hanem a rendkívül rossz (nincs is megfelelő szó rá, mennyire) adórendszer és a magángazdaságra pakolt állami adminisztrációs terhek súlya idézné elő. Azaz nem azért nem tudunk nyugati szinten bért fizetni, mert a kereskedőink/szerelőink/orvosaink nem dolgoznak hatékonyan, hanem mert az állam a rendszerváltás óta nem tudta magát elég hatékonnyá tenni. Itt az ideje. Politikai akarat és ügyesség kérdése.

bluecollar.jpg

Azt állítom, hogy el sem tudjuk képzelni, milyen egy olyan társadalom, ahol nem szegénylegényt játszunk. Ahol nem azért izgulunk, mert valaki Bécsbe megy, mert az érdeke azt diktálja. Amikor gazdagabbak vagyunk. És ne legyintsen senki: nem attól lennénk gazdagabbak, hogy több pénzt keresünk (hiszen az csak bankjegy). Attól lennénk gazdagabbak, hogy az ország jobban működik.

És természetesen veszélyt jelentene az infláció, a kivonuló Audi, a hullámokat vető költségvetési hiány, az átalakuló adórendszer, de ezt mind kezelni kell. Ez a feladat. Akinek ez a feladata, hadd legyen annak is feladata végre.

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy kezdjünk közpénzügyi és közgazdasági ámokfutásba. Nem azt kívánja, hogy holnaptól háromszorozzuk meg mindenki bérét. De azt álltja, hogy a közgondolkodással ellentétben a bérszínvonal nem egyszerűen csak valaminek az eredménye (hatékonyságnak, termelékenységnek), hanem éppen fordítva: a bérszínvonal megfelelő volta önmagában nagyon erős hatással van arra, hogy egy ország jó, élhető, kívánatos ország legyen, működő, stabil gazdasággal. A bejegyzés nem azt taglalja, hogy hogyan érjük el a magas bért, hanem azt állítja, hogy magas (értsd: jelenleginél jelentősen magasabb) bér nélkül nincs normális, hosszú távon prosperáló ország és hogy a magas bér elsődleges cél, nem pedig utólagos és esetleges következmény, mit ahogy azt mindenki mondja.

Fontos, hogy lássuk: Azért mert itt, Magyarországon élünk/dolgozunk nem vagyunk rosszabb, hatékonytalanabb, lustább és butább emberek, mint mondjuk az osztrákok, hiába állítják ezt a tankönyvek. Attól mert megemelkednek az árak, nem járunk feltétlenül rosszabbul. Nem az a megoldás a munkaerőhiányra, hogy erőszakkal itthon tartjuk az embereket. Nem lehet jó az a társadalom, ahol egy egyébként átjárható országhatár többszörös életszínvonalbeli különbséget jelent ugyanarra a munkakörre vonatkoztatva.  Nem lehet elfogadható az az elit, amelyik ezeket állítja. Ne higgyük el, hogy az „osztrák életszínvonal” nem jár annyi és olyan munkáért, mint amit az osztrákok végeznek. Nem elfogadható, hogy a társadalom nem hatékony része lehúzza a többit és ezt a hatást a légiessé váló határok megállítják.

Az a bejegyzés csak azt hangsúlyozza, hogy az ország olyan, mint egy ház vagy mint egy peres tárgyalás. Ha nem fizetik meg a jó kőművest vagy építészt, ha nem fizetik meg a jó ügyvédet, a ház rosszul épül meg és a per bukó. Mindenki tudja, hogy olcsó húsnak híg a leve. Csak nagyban valamiért nem merjük alkalmazni. Belegondolni sem merünk. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr898918650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.09.11. 21:25:39

infláció: az átjárható határok miatt a kenyér pl az ország majdnem egész területére a "szomszédból" hozható ha nagyon elgurulna itt mindenki gyógyszere. Azután meg "a piac megoldja"...
süti beállítások módosítása