mi nem haldoklunk

mi így élünk

Importáljunk politikust!

2016. április 02. - p.a

Fociban evidensnek tűnik a külföldi szövetségi kapitány, ha sikereket, eredményt akarunk elérni. A közpénzügyek, az oktatás, az egészségügy vagy a környezetgazdálkodás miért más? Miért nem lehet idehozni egy külföldi szakembert/tehetséget, hogy alkosson? Különösen, hogy mi magunk ilyen látványosan nem tudunk rendet tenni.

tarzan_2897979b.jpg

Politikust exportálni régi szokás. Máshogy hívják, úgy, hogy „száműzetés”. Nem mindennapos, de azért előfordul.

Ugyanez a lendület ellenkező irányba szinte példa nélküli. Politikust nem importálunk. Mint egy delfti porcelánváza: összetörni könnyű, összerakni lehetetlen. Vannak folyamatok, amik csak egy irányba működnek. A politikus import-export ilyen? Ha nem, akkor legalább jó, hogy így csináljuk?

Valamiért ragaszkodunk a MI vs ŐK gondolkodáshoz. Mindig. Belénk nevelték vagy így születtünk, fene tudja. Mi magyarok, mi portugálok, mi románok, stb. Evidenciának tűnik, hogy a főnök csak akkor képviselheti az érdekeinket, ha közénk tartozik. De miért is?

Nem volt mindig így. A középkorban biztosan nem. Az Árpádok kihalása után rendre külföldi királyok uralkodtak errefelé, de talán még fontosabb, hogy Európában mindenhol. Ez volt a normális. Persze más társadalmi berendezkedés, más állam- és nemzet-definíció, régen volt, ne is hozzuk ezt fel.

Az megvan, hogy 1820-ig Oroszország minden külügyminisztere külföldi volt? Hogy az 1920-as években volt olyan brit miniszterelnök, aki a tengerentúlon született?  Hogy 1997-ben Guyana miniszterelnöknője egy félig magyar származású, chicagói születésű zsidó hölgy lett? Hogy a jelenlegi (!) horvát miniszterelnök csecsemőkora óta Kanadában élt és gyengén beszél horvátul? Ausztráliát és Izraelt a sorozatos politikus-importjával nem is listázom.

Persze a fentiek közül egyik példa sem tökéletes (olyanokat meg nem is merek/nem is illik hozni, hogy Hitler, Sztálin, Napóleon – mert félreviszi a társalgást), nehéz tipikus esetet találni. De hát pont ez a lényeg. Innen jön a kétésfél bekezdéssel korábbi kérdés. „Miért is?”

obelix_a_torzsfo.JPGMindenki tudja, hogy Schwarzenegger azért nem lehet amerikai elnök (szerintem simán megválasztanák), mert Ausztriában született. Az USA elnökének teljesen amerikainak kell lenni, ez van az alkotmányban, kész (néha fölmerül ugyan, hogy megváltoztassák, de persze a kezdeményezés hamvában hal). Amerikai büszkeség? Politikai marketing? Anakronizmus? Vagy az alapító atyák tudtak valamit?

Annak idején még Hankiss Elemér vetette fel nyersen, egyenesen. Először újságcikkben, aztán szokásához híven valamelyik könyvébe integrálva: Pici ez az ország. Kevesen lakják. Nem biztos, hogy elég gyakran kitermeli a szükséges tehetséget, ami a tökéletes (vagy legalább: megfelelő) államférfi munkájához kell. Mi lenne, ha külföldről hoznánk valakit, aki rendbeteszi ezt a szétzilált, ezer problémával küzdő, kicsi országot?

Mert nem igaz, hogy a politikus csak az ország/nemzet érdekét nézni. Akkor sem, ha Álmos vezérig vezeti vissza a családfáját. A politikus ember. Saját érdeke van. Az az első. Ez nem gyengeség, ez mindenkinek jó. Akinek nem számít az „én”, abból lesz például az öngyilkos terrorista, extrém esetben. Általában, olyan embereknél, akiket „egészségesnek” tekintünk, az én és a közösség érdeke valamiféle egyensúlyban van. Miért ne lehetne egy külföldről hozott külügyminiszter/pénzügyminiszter/miniszterelnök saját érdeke az ország sikere?

Az egyik válasz, hogy Magyarország más. Ezt külföldről nem lehet megérteni. – Én nem hiszem, hogy így van. Kívülről nézve Magyarország valószínűleg pont ugyanolyan, mint a többi hasonló ország, de a problémák egészen biztosan ugyanazok. És nem is arról van szó, hogy mindenkit cseréljünk külföldire, hanem arról, hogy a külföldi menedzser mellett/alatt magyar, helyi viszonyokat jól ismerő emberek lökdösik jobbra-balra a feladatot.

Másik válasz lehet aktuálpolitikai. „Ezek nem engednék.” – De ez nem aktuálpolitikai cikk és ez a felvetés nem magyarázza meg, hogy miért van általában minden kormány alatt és minden országban ilyen lehetetlenség. A korábbi amerikai kérdésre a saját megoldásom az, hogy „ők megtehetik” (mit nem tehet meg az az ország, amelyik ledob két atombombát és utána hőstettként állítja be).

img_20160402_0001.jpg

Válasz lehet az is, hogy a politika kontraszelektált mindenhol. Csak az lehet politikus (itt = országmenedzser), aki nacionalista. És hát ki akarna egy szlovák/francia/orosz nacionalistát a saját kormányába? Vagyis az importálható politikus nem létezik, nem fejlődhet ki, mert fiatalon kihal, táptalaj hiányában.

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy ha 26 év alatt egy kicsit sem tudtuk jobbá tenni a mindenki által vágyott „jólét” első számú feltételét, a egészségügyet (sőt, úgy tűnik, rosszabbá tettük és félelmetes kép tárul elénk, ha még előrenézünk), akkor miért nem keresünk egy szakembert a nagyvilágból. Bár erről is szólhatna. Sokkal inkább azon értetlenkedik, hogy miért is van ez az ellenkezés? Hogy alakult ki, honnan jön? Mi van a genetikánkban/neveltetésünkben, ami miatt ennyire logikátlanul és közben végtelenül határozottan állunk ki nehezen tartható elvek mellett? És mi mást befolyásol még ez a fajta ösztönös gondolkodás? Lehet, hogy tényleg csak annyi a magyarázat, hogy "kéremszépen-hagyjanakbékén, MI ÍGY ÉLÜNK!"?

A bejegyzés trackback címe:

https://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr748554754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.09.11. 21:32:47

Egy "félerős" államfő (=király/elnök/fejedelem?) is működhetne, ha legalább a vétójoga megvan az aláírás megtagadásához. Elvileg egy menő uralkodóházból való illető nem égetné magát azzal hogy balkáni hülyeségekhez asszisztál. Tömegben meg elvész a törvényhozói felelősség, főleg ha mentelmi joggal felvértezve kartellezhet (ellenünk) az a csoport.