mi nem haldoklunk

mi így élünk

Nem csoda, hogy ilyenek vagyunk. Ugyanis ezt tanították

2017. április 01. - p.a

o-the-simpsons-couch-facebook.jpg

Már egészen kiskoruktól kezdve tömjük a gyerek fejét bizonyos dolgokkal, aztán csodálkozunk, hogy felnőttként nem bír róla leszokni.

Gyereknek: Egyed meg mindet, egyél többet, sose nősz meg, olyan vékonyka vagy, elvisz a szél. Egyél, egyél, egyél!
Felnőtt: Kevesebbet kellene ennem, le kellene fogynom, túl nagy a hasam, nem bírom megállni, hogy ne egyek annyit.
Mintha az lenne a cél, hogy a gyerek nagy legyen, zabagép legyen, folyamatosan egyen, mindig teli legyen a hasa.

411d480663e8497e6149b481110da3f1.jpgGyereknek: Edd meg, amit eléd tesznek, ne válogass!
Felnőtt: Szeméttel etetnek, tudatosabbnak kell lennem abban, hogy mit eszek meg és mit nem. Nem szabad automatikusan azt enni, amit a legjobban kínálnak (reklámoznak).
Mintha az lenne a cél, hogy a gyerek ész nélkül fogyasszon mindent, amit mondanak neki.

Gyereknek: Ne unatkozzál, találd fel magad, játsszál, olvass, nézz tévét, tanulj, gyakorolj, focizz.
Felnőtt: Bárcsak lenne egy kis időm, amikor semmit sem kell csinálnom! Csak egy kicsi szünet, amikor csak ücsörgök, pihenek. Bezzeg a régi embernek volt alkalma csak várakozni, figyelni a természetet, a környezetét, lenyugtatni az idegeit.
Mintha az lenne a cél, hogy a gyerekben rögződjön: mindig pörögni kell.

Gyereknek: Ne ugrálj folyton, ne rohangálj annyit, ülj egy kicsit a fenekeden, ne mozogj, mint akit felhúztak, inkább nézz tévét, játssz a számítógépen, olvass, tanulj inkább.
Felnőtt: Többet kellene mozognom, nem csak ücsörögnöm. Amikor van időm, nem a tévét kellene néznem, nem a számítógépen játszanom, sőt nem is olvasnom, hanem mozognom. Rendszeresen, folyamatosan.
Mintha azt akarnánk megtanítani, hogy mozogni rossz.

Gyereknek: Ne hisztizz, ne legyél akaratos, ne tiltakozz, nem az lesz, amit te akarsz, kicsi vagy még, fogadd el, amit a felnőttek mondanak, ők jobban tudják.
Felnőtt: Fel kellene lépnem a jogaimért, így nem jutok egyről a kettőre. Tiltakoznom kellene, át kellene vinnem az akaratomat, hogy ne vegyenek hülyére, nem csak elfogadni, amit a hangadók/a hatalmasok/a főnök/a magukat okosabbnak gondolók mondanak.
Mintha az lenne a cél, hogy szolganépet neveljünk.

fullsizerender_7.jpg

Múltból itt marad, ma már nem praktikus szokások. Saját kényelmünk, nyugalmunk védelme. Fáradtságunk, elgyötörtségünk, lemerült idegrendszerünk. Alkalmatlan társadalomszerkezet, alkalmatlan lakókörnyezet. Ezek miatt gyártjuk újra magunkat, a következő generáció szerencsétlenségét.

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy nem kell nagyon korán megtanulni a fegyelmet, a szorgalmat, az alkalmazkodást. Arról szól, hogy az egyidejűleg ellenkezőjét is el kell sajátítani. És különösen azt, hogy el tudjuk dönteni, mikor-melyik a helyes magatartás. De mi krónikusan egyoldalúak vagyunk és még csak fel sem ismerjük, el sem ismerjük. Talán azért, mert mivelünk is ugyanez történt. Ezt tanították.

Hiába tűnik úgy, mi nem haldoklunk, mi így élünk.

A bejegyzés trackback címe:

http://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr8112393199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.