Valami miatt azt gondoljuk, hogy az étkezés mindenen segít. És ez önbecsapás.

Paleolit táplálkozás, vegetarianizmus, ez-vagy-az szegény diéta, nagyapáink étrendje, a mértékkel fogyasztott vörösbor gyógyító ereje. Mindegyik mögött van valami logika, de mindegyik leginkább valamiféle szinte vallásos hit abban, hogy „az vagy amit eszel”. Ami jobb esetben is csak részben igaz, de praktikusan inkább felejtsük el, mert tévútra visz. Alább néhány evidencia után összeszedjük, mi is a baj ezzel.

A mai ember fantasztikus tudósa lett az ételeknek és az összetevőknek. Mindenki kalóriáról, szénhidrátról, cukorról, nyomelemekről, káros anyagokról beszél. Az étkezés vallássá lett, legalábbis átveszi annak funkcióit.

Üzem

Testünk egy hőerőmű? Bevisszük a fűtőanyagot és legnagyobb részéből energiát állítunk elő. Energiát, főleg a test melegen tartására, mert ezt a sok kilót, amik vagyunk, fűteni és működtetni kell.

Erőmű, méghozzá igen jól működő darab, mert annyi féle (szerves) anyagból tud energiát termelni. Húsból, répából, cserebogárból, vodkából. Persze nem mindegyik fűtőelem ugyanolyan fűtőértékű, de a lényeg itt most az, hogy a bevitt étel legnagyobb része egyáltalán nem épül be a szervezetbe, hanem elégetjük és energiává alakul.

Testünk egy gyár. Talán ez az, amire a mondás eredetileg vonatkozik. Eszünk és a szervezet saját magát felépíti belőle. Sejteket gyárt. Szó szerint „az vagy, amit eszel”, ugye? Nem.

Ahogy írtuk, az étel elenyésző kis része válik építőkockává, de persze van ilyen. Amelyik azzá válik, természetesen nem „beépül”, hanem átalakul.  A testünk, ez a gyár, a nyersanyagból készterméket állít elő, vagyis szinte mindegy, mit kap, azt gyártja, amit kell: sejteket. Példamutatóan hatékony. Ugyanolyan sejtet állít elő szinte bármilyen alapanyagból: halból, marhából, káposztából, dióból, pizzából, csokitortából. Ez egy vegyi üzem, darabjaira szed mindent és utána újra összerakja új alakban.

Ezt a pontot remélhetően senki nem értelmezi szélsőségesen, de ha mégis, hadd rögzítsem: Nem arról szól, hogy együnk csak hamburgert, az is bőven elég. Perszehogy változatos táplálkozásra van szükség, hogy a gyár mindenhez hozzájusson. Ez a pont inkább azt állítja, hogy nem igaz, hogy a húsból rosszfajta szervezet épül fel, a zöldségből meg jó - vagy fordítva. A szervezet egy vegyi és biokémiai gyár, ezért túltolt biokémiai és vegyi összetevőkkel lehet befolyásolni. Ilyen például a mérgezés vagy egy jótékony gyógyszer. Ez a bejegyzés nem azt állítja, hogy az étkezés nincs hatással a testünkre.

Igaz az is, hogy vannak hatékonyabb alapanyagok és kevésbé hatékonyak. Ha bizonyos célok felé irányítjuk a testünket (pl izomnövelés), akkor lehet preferálni a koncentrált fehérjebevitelt. De azt ugye tudjuk, hogy nem a fehérje miatt lesz a mindenre elszánt testépítő izmos? Attól lesz, hogy edz. És az étkezése segít abban, hogy az edzés hatékony legyen. A testépítő igyekszik nagyobb részt a gyárat és nem a hőerőművet vagy a hulladékelszálítást üzemeltetni. De nem azzá válik, amit eszik. Azzá válik, amit csinál. De erre is visszatérünk még, lejjebb.

Megóvás és karbantartás. Maradva az erőmű és gyár hasonlatoknál: Nem mindegy, mennyire strapáljuk le az üzemünket. Nem mindegy, mivel fűtünk és nem mindegy, milyen alapanyagokból gyártunk. De nem azért nem mindegy, mert ezek határozzák meg, hogy miből áll az üzem, hanem azért, mert vannak fűtőanyagok és alapanyagok, amik jobban koptatják a létesítményt és vannak olyanok, amik kímélőbbek. A sok alkohol például a legtöbb üzemet tönkreteszi. Hosszú távon. A gyilkos galóca már rövid távon is. Tehát az „az vagy, amit eszel” értelme maximum az lehet, hogy „annyira vagy rövid/hosszú távon működőképes, amennyire odafigyelsz a szervezetedre, például az étkezésedre”.  

A gond az, hogy az szélsőségek kivételével (pl az előbb említett gyilkos galóca) igen nehezen megmondható, hogy mi viseli meg jobban a szervezetet és mi kevésbé. Különösen, hogy minden szervezet más. Ott a híres alkohol és dohányzás példa, ami a legtöbb embert hazavágja, valaki mégis sokáig eléldegél vele, mert a gyára/erőműve tudja kezelni ezt a fajta terhelést. A tej élet-erő-egészség. Na igen, kivéve, hogy rengeteg ember nem tudja megemészteni.

Divatok jönnek-mennek. Egész egyszerűen nem tudjuk általánosan megmondani (ismét mondom: az extrémitások kivételével), hogy mi a jó a szervezetnek és mi nem. Mert valószínűleg nincs általános recept. Statisztika van. Ami rendre változik, attól függően, kinek-mi az érdeke.

Régen mindenki vajat evett. Aztán jött, hogy a margarin egészségesebb, emlékszünk? Majd újra a vaj. Főzzünk disznózsírral. Vagy inkább napraforgóolajjal. Nem az nem jó, olivaolaj az igazi. Kókuszzsír? Nem, nagyapáik disznózsírja megint.

De ne kalandozzunk el a lényegtől: „az vagy, amit eszel”. Nem az vagy.

Az a baj, hogy…

Hova jutottunk? Evidensnek tűnik. Az „az vagy, amit eszel” mondást természetesen nem szó szerint kell értelmezni, hanem csak egy figyelmeztetésként, hogy figyeljünk oda az evés-ivásra. De akkor minek kell erről blogbejegyzés?

Mert a frázis annyira beragadt a köztudatba, hogy a kelleténél sokkal komolyabban vesszük.

a)      Azt hisszük, pusztán az étkezés megváltoztatásával megszüntethetjük a betegségeket. Elmúlaszthatjuk az ekcémát és a rosaceát, visszaszoríthatjuk a cukorbetegséget, legyőzhetjük a rákot. Gyógyszer-tudatunk van: ami bemegy a szánkon, az segít vagy rombol. Pedig ez alapvetően nem igaz. Az étkezés fontos, de messze-messze-messze nem a legfontosabb. Egy jól karbantartott és egészséges szervezet szinte mindent megehet és jól fog működni. Nem azért lesz valaki cukorbeteg, mert sok cukrot fogyaszt. Fordítva. Ha valaki cukorbeteg, nem fogyaszthat sok cukrot.

Az étkezés relatíve mellékes. A mozgáshiány és az (idegi) stressz-terhelés sokkal inkább romboló. Az emberi szervezet arra van kitalálva, hogy egyen meg szinte bármit, amit talál és az ételt feldolgozva működjön, ahogy fent írtam. Erre lett tervezve. Ezt csinálja. Ebben jó.

De nem arra teremtették, hogy keveset vagy egyáltalán semmit nem mozogjon és pláne nem arra, hogy agyonidegeskedje-rohanja magát. Mi mégis azt hisszük, hogy a bajok ott kezdődnek, hogy mit eszünk. De ez a legkevesebb. Mondhatnánk, a bajok ott végződnek.

b)      Az étkezés-központú gondolkodásra ráülve virulnak a csalók. Csodamágusok fosztanak ki minket, kínálják az örök élet vizét. És mi megvesszük, mert az örök élet vize egy étel, ami segít.

c)       Ennél enyhébben is csőbe húznak minket a marketingesek. Múlt héten állok a boltban a tejtermékes hűtőpult közelében. Egy házaspár mellettem vásárol: „Ez hetven forinttal drágább, de azt mondják, ez egészségesebb.”

Komolyan az gondolják, hogy a 70 forinttal olcsóbb nem egészséges? Hogy a 70 forint megfizetésével egészségesebbek lesznek? A kereskedők a legnevetségesebb dolgokkal kapcsolatban sejtetik, hogy egészségesebbek, mint a másik ugyanolyan. Hogy valamivel több pénzt lehessen kérni értük.

 A lényeg

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy az étkezés nem számít. Nem arról szól, hogy nincs hatása az egészségre. Igenis az étkezéssel meg tudjuk magunkat mérgezni, szükségtelenül túl tudjuk magunkat erőltetni, leamortizálni. Gondos választással energikusabbak leszünk, könnyebben elérjük a céljainkat (pl testsúly), sőt kialakult betegségek elviselésében is segíthet. Ez a bejegyzés arra hívja fel a figyelmet, hogy tévesen és krónikusan azt gondoljuk: étkezéssel el lehet érni mindent, hogy az étkezés felel mindenért. Hogy a szabályok fekete-fehérek: Hogy ha tortát és pizzát eszünk, az rosszra vezet. Ha sok gyümölcsöt, garantált az egészség. Hogy az étkezés a legfontosabb, az alá kell rendelni mindent.

És még egy lényeg

És nem tudom megállni, hogy ne írjam le, bár szerkezetileg kicsit ide-nem-illő:  Az „az vagy, amit eszel” mondás meggyőződésem szerint inkább úgy lenne helyes, hogy „az vagy, amit gondolsz”. Nem attól vagyunk emberek, hogy mit eszünk. Ilyen értelemben a közbölcsesség teljesen mellé megy, pontosabban hazug. Sőt az „az vagy, amit alkotsz” is jól megállja a helyét, csak inkább a következő generációk érzékeléséről/emlékezéséről szól, nem a saját szempontunkról.

A modern nyugati ember szerint a legfőbb érték az élet, főleg ugyebár a saját élete. Ami akkor jó, ha hosszú és egészséges. Talán téved ebben is, de ha elfogadjuk, akkor is látni kell, hogy néha rossz helyen keresgélünk, legalábbis nem jól érezzük az arányokat. Azzal talán mindenki egyetért, hogy élet értelme és célja nem az evés. El kellene fogadni, hogy nem is megoldása és nem is kulcsa. Keressünk más vallást a kajálás helyett.