mi nem haldoklunk

mi így élünk

mi így élünk

Vissza a sorkatonaságot

2016. szeptember 11. - p.a

Régen azért sírtunk, hogy töröljék el. Most vissza kellene állítani. Csak nem úgy.

sor1.jpg

A kötelező sorkatonaságot annak idején a legtöbb ember egyfajta sorscsapásként élte meg, és a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy megpróbált alóla kibújni. Aztán ha mégsem sikerült, akkor beletörődve végigcsinálta. Mint az adófizetés. Ha el lehetne kerülni, szívesen kihagynánk, de hát mégiscsak bepengetjük a boltban az áfa összegét is, nem próbálunk nettó áron tejet venni (kivéve, amikor lehet, de ezt most hagyjuk).

Az adó és a sorkatonaság között nagy különbség, hogy az előbbi értelmét azért belátjuk. Adót fizetni kell, csak jobb, ha más fizetni. A katonaság más. Tökértelmetlen. A „sorkatonaság = honvédelem” állítás (sorkatonaságon a régi rendszert értve) nyilvánvaló hazugság. Hadd ne kelljen végigvennem és egyesével kilőnöm azokat az érveket, amit fel szoktak hozni az intézmény léte mellett (pl:  férfivá nevel, szembesít a valósággal, fegyelemre tanít - érdekes módon az soha fel sem merül, hogy az országnak katonai védelmet jelent). A valóság az, hogy a legjobb és legszebb katonasztorikat mesélő  öregek is elismerik, hogy végtelenül fölösleges időszak volt ez az életünkben. Volt benne jó, mesélhető, így utólag pláne, de értelme… hát az nem sok.

tek.jpg

Miért volt a sorkatonaság utálatos?

1. Mert elvett két évet (később, a megszüntetéshez közeledve egyre kevesebbet) az ember életéből. Két év sok idő, különösen, ha felmerül, hogy hasznosan is tölthetné az ember. Tanulhatna. Pénzt kereshetne. Vagy ha e kettő közül egyiket sem, akkor legalább olyan dolgokkal foglalkozhatna, amit élvez. Minimum, hogy a családjával lehetne, bármilyen közhelyesen hangzik is.

2. Mert az ember olyan helyre kerül, olyan emberek közé, ahová nem való.  Olyan emberek közé, ahová nem vágyik, ráadásul később soha életben nem is lát hasonlókat. Ahol megalázzák. Ahol érdemtelenek kerülnek fölé-mellé. Egy olyan világba, ami nem az ő világa, kulturálisan teljesen idegen. Ahol rákényszerítik a másfajta, számára talán visszataszító életmódot.

sor2.jpgNem arról van szó, hogy nem lehet kibírni. Csak minek. Ezt jelenti az értelmetlenség. Az nem érv, hogy „megtanulja, milyen a katonaság”, hiszen valamit létrehozni csak azért, hogy megtanuljuk, hogy milyen az, amit létrehoztunk, nem tűnik nagyon okos dolognak. Gödröt ásni csak azért, hogy betemessék…

Honvédelem abból nem lesz, hogy minden fiatal, életerős férfi egy-két évet azzal tölt, hogy fogkefével mossa fel a folyosót vagy zöldre festi a füvet. Hogy megtanul lőni és gránátot kibiztosítani? Ezt egy hétvége alatt is meg lehet tanulni, legalábbis a két év alatt sem volt több lehetőség a gyakorlásra, azt mondják.

És itt a lényeg.

Mert nem haszontalan, ha az ember megtanul lőni és gránátot kibiztosítani. Ha megtanulja, hogy hogy kell alakzatba fejlődni és hogy hogy néz ki a tervtábla vagy a gyalogsági ásó. Ha megérzi, milyen egyenruhában, fegyverrel az oldalán menetelni és elmagyarázzák, hogy a katonaságban élet-halálról lehet szó, úgyhogy tessék a főnöknek feltétel nélkül szót fogadni. Aki azt hiszi, hogy soha nem lehet szükség arra, hogy fegyvert vegyen a kezébe, hogy soha nem lehet szükség arra, hogy a lakosság fegyverbe legyen hívva, az téved-naiv-csőlátású.

A profi hadsereg jó dolog. A profi hadsereg nélkülözhetetlen. De a sorozott hadseregnek más a funkciója. Hiszen profik repülnek a vadászgépekkel és profik kommandóznak, nyilván profik viszik a számítástechnikai hadviselést. De ha ismét megjelennek a tatárok, akkor másra is szükség van.

image-1.jpg

Hogy nem lesz ilyen, hogy többet nem jönnek tatárok? Miért van akkor, hogy a világ számos országában szükségesnek gondolják a nép hadrafoghatóságát? Svájcban, például.

2.jpgMire nem jó a profi hadsereg mellett létező sorkatonaság?

1. Nem jó arra, hogy a török/amerikai/orosz érdekek melletti kiállásunkat tanúsítva Szíriába küldjük.

2. Nem jó arra, hogy felvonuljon az osztrák határon, elrettentve az egyébként nagyon agresszív és a Dunáig nyomulni akaró osztrákokat.

3. Nem jó arra, hogy határőrizetet lásson el, ha Szerbia további nyolc részre akar szakadni és ezért újabb délszláv háború robbanna ki.

4. Nem jó arra, hogy NATO-beli kötelezettségünk teljesítésére Litvániába küldjük, ha a NATO kéri.

Mert ezekre max a profi haderő vethető be.

A profik mellett létező sorkatonaság amatőr katonaság. Nem tölt el éveket értelmetlen kiképzéssel, de tudja, mi fán terem katonának lenni. Tudja, hogyan kell puskát tölteni-tisztítani-elsütni. Tudja, mekkora a sisakmérete, hogyan kell felvenni a bakancsot és a gázmaszkot. Tudja, milyen válljelzésről lehet felismeri a saját törzsfőnökét, ahogy azt is tudja, hogy a különböző kényes helyzetekben hogyan kell és hogyan nem szabad reagálni. Sőt tudja, mikor van egyáltalán szükség az ilyen jellegű tudására és mikor nem.

Talán tudja, hogy kell tankot vezetni és mit kell tenni, ha kezébe nyomnak valami bonyolultabb fegyvert. De ez utóbbiakat már nem biztos.

A lényeg, hogy amit tud, az a kevés, az használható, élő tudás legyen. Hatékonyan elsajátítva.

Azaz a profi hadsereg mellett létező sorkatonaság nem két év időpazarlás 16 és 20 év között, hanem évente két szombat. Reggel fél 9-re kell megjelenni, délután 4-ig kiképzés és irány haza. De ez minden évben 16 és 65 év között. Ahol a hivatásosok nagy tisztelettel megtanítják az amatőröket egy csomó mindenre, ha mégis szükség lenne valamikor, valami miatt a tömegekre is. Mindenki érdekében. Az amatőrök és családjaik és a hivatásosok érdekében. Azt nem is írom, hogy az ország érdekében, mert akkor egyből cselt sejt a normál magyar ember, normál magyar olvasó.

4.jpg

Évente két szombat, két évre előre fixált dátumokkal, ami ha mégsem jó valamiért (betegség vagy akár nyaralás!) akkor egy telefonnal áttehető máshova. Ami a rugalmasság ellenére nagyon-nagyon kötelező, kivéve persze a vallási/lelkiismereti ok, amire ki kell találni valamit ellensúlyt, ez már részletkérés.

img_20160911_0001.jpgHülyeség, hiszen ez nem is sorkatonaság? Hát igen, nem úgy, ahogy eddig értettük. De egy amatőr hadászati képzés, rengeteg előnnyel, nem csak katonai, hanem egyéb társadalmi hatásokkal. És természetesen megfelelő törvényi, akár alkotmányos korlátozással, hogy a „mire nem jó” részben felmerült esetek fel se merülhessenek.

Ez a bejegyzés nem arról szól, hogy a régi sorkatonaság nem volt kibírható. Nem arról szól, hogy a civileket rángassuk bele a háborúba. Nem arról, hogy a profi hadsereg drága és mást kell helyette. Nem is arról, hogy költsünk el több pénzt lőszerre. Ez a bejegyzés nem akarja visszaállítani a mesebeli Magyarországot és nem akar egyetlenegy fölösleges erőszakos konfliktust sem generálni. Ez a bejegyzés egyszerűen felveti, hogy az ismert történelem során mindigis szükség volt egy közösség (itt: ország) tagjainak arra képességére, hogy saját maguk erőt tudjanak felmutatni. Magyarországon ezt a rendszert azért töröltük el, mert a szocializmus erre adott megoldása mérhetetlen ellenérzést és undort váltott ki szinte mindenkiből. De a rossz megoldás nem azt jelenti, hogy nincs szükség az intézményre. Csak máshogy.

Évi két szombat fegyelmezett céllövészet, ami nem helyettesíti a profi hadsereget. Olyan mint egy adó, csak ezt nem úszná meg senki. Olyan adónk úgy sem volt még, ami elviselhető mértékű lenne, ez lehet az első.

A bejegyzés trackback címe:

https://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr2711694393

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Untermensch4 2016.09.11. 21:12:50

" Nem is arról, hogy költsünk el több pénzt lőszerre."
Amikor a 9-12 hónap alatt 9 (azaz kilenc) lőszerből kivitelezett lőkiképzés után sok évvel hallottam a tűzszerészről aki azért hagyta ott a "profi" (franciakrémes) sereget mert a képzeletbeli/láthatatlan vezeték,detonátor és töltet felhasználását egy "bumm" kiáltással jelezték a gyakorlaton (tehát nem elmélet ahol beszélnek a dologról hanem gyakorlat, ahol csinálják a dolgot...) akkor eszembe jutott hogy a legutóbbi nagyobb háborúban az az oldal veszített ahol irtóztak a "lőszerpazarlástól". Pedig nem a fegyverek ölnek, hanem a golyók.
Valami ilyesmi lenne a jó nekünk ha jól sejtem: lemil.blog.hu/2015/01/05/vendegposzt_borris_harcaszati_gyakorlat
süti beállítások módosítása