mi nem haldoklunk

mi így élünk

Mi ez a blog?

2016. március 28. - p.a

Az ember nem intelligens lény.
Na jó, ez nem igaz. Így nem igaz.

A blog indításakor alapelvként vettem magam elé, hogy nem tolom túl az üzenetet, mégha a tervezett témák nagy része természetes módon erre is ösztönöz. Nem jó túlzásokat olvasni, visszaüt, ellenállást szít. Különösen olyan helyzetben, amikor gondolkodni lenne jó, nem kapásból elutasítani. Érdekes: túlzásokat írni viszont szerethető érzés. Majd megpróbálok figyelni. Kezdjük újra így:

ny_carlsberg_glyptothek_sophokles.jpgAzt hiszem, menőbb dolog Marquezt, Dragománt vagy éppen Pikettyt idézni, ennek ellenére hadd jöjjek elő valami alappal, remélem nem szégyen. Lassan 2500 éves ritmus. A „Sok van mi csodálatos”. Nem másolom ide, emlékezhet mindenki még középiskolából. Aki nem járt ilyen jellemformáló helyre vagy egyszerűen nem tudja felidézni, az rákereshet, ugyebár.

Az ember dicsőségét, különlegességét hirdeti ez a néhány sor, így tanítják. Azt, hogy az ember(i faj) túlél. Mindent.  Praktikusan. Közben civilizációt teremt. Azáltal, hogy civilizációt teremt. Persze ez utóbbi csak az én megjegyzésem.

De szó sincs benne az emberi intelligenciáról. Még az a rész, hogy „a férfi, ki ésszel él” is a praktikumra vonatkozik. Mert az intelligencia (itt: az összefüggések felismerése) nem a fő ismérvünk. Üljünk le egy délután, olvassunk bele bármelyik történelemkönyvbe. Történelem? Nem tanultunk belőle. Képtelenek vagyunk. Van bennünk annyi, hogy érezzük: vannak összefüggések. Részkövetkeztetéseket levonhatunk, szokásunk is. Az egészet valahogy nem látjuk át. Tudjuk, hogy vannak szabályok, mozgatórugók, törvények, de azt gondoljuk, hogy mindez túl bonyolult. Ezért lett a „minden relatív” életmagyarázat mellett mindenki nagy szerelme a kvantummechanika és a káoszelmélet (és harmadikként, ide nem illően csak megemlíteném az örök klasszikust, az evolúciós gondolkodást – hol nem hivatkozunk rá?). Nem a fizikáról beszélek. A mindennapi dolgainkat magyarázzuk. Imádjuk azt mondani, hogy az élet/a történelem kaotikus, véletlenszerű. Pedig csak korlátoltak vagyunk, nem látjuk át az összefüggéseket. És ugyanúgy a saját életünkben is küzdünk, elkövetve mindig ugyanazokat a hibákat, amiket mindigis elkövetett mindenki. Annyira egyértelmű, hogy már közhelyes.

Az ember a fenti értelemben véve nem intelligens lény. Nem elég okos, hogy meglássa az összefüggéseket. Nem elég okos, hogy átlássa a világ működését. Mégis vágyik rá.

Sablonok mentén döntünk, a sablonokon kívül kényelmetlen érzésünk támad és elutasítunk. Őrizzük a saját, felépített világunkat. Imádunk úgy érvelni, hogy a hivatkozási alapok nem érvényesek. Pedig nincsenek univerzális igazságok. Úgy neveltek minket, hogy elfogadjuk a megtévesztően elnevezett "alapvető emberi jogok", "egyetemes erkölcsi törvények" és hasonlók meglétét. Csakhát minden axiómát valaki valamikor valamiért kitalált. Általában használhatjuk, de azt hinni, hogy örök érvényűek...

img_20160328_0001.jpg

Ez a blog (nem csoda) nem lehet okosabb, mint mindenki más. Csak felvet néhány témát, ami nem biztos, hogy úgy van (úgy magyarázható), ahogy elsőnek látszik. Ahogy mindenki (a többség) gondolja. Annyi a célja, hogy megmutassa, máshogy is lehet. Nem is a konkrét eset a lényeg, hanem az, hogy láttassa, van másik magyarázat is. Ha valaki a bejegyzéseket hülyeségnek gondolja, az 1) vagy nagyon felettem jár és igaza van, 2) vagy nagyon szorosan őrzi a saját maga épített világát. És ami fontos: Egyetérteni aztán végképp nem kell.

Fentiek után komoly, átfogó, minimum klímaváltozás-jellegű bejegyzéseket várhat az ide látogató. Nagy tanulságok politikáról, emberségességről, tudományról. Talán lesz ilyen is (nincs a látómezőben), de igazából sokkal-sokkal egyszerűbb tematikát tervezek. Közel primitívet, mindennapit. Csak indításnak kell a lendület, kell az ars poetica, saját magam számára.

Kinek szól?
*Barátoknak, akik eleget hallgatják tőlem, hogy „hogy is van ez”, de soha nincs idő kifejteni. Vagy csak nem jut el mindegyikhez minden gondolat, pedig lehet érdekelné.
*Magamnak, hogy a meddő vitákban rá tudjak mutatni, hogy „látjátok, én már korábban is ezt mondtam”. És hogy emlékezzek.

Ez a blog a hétköznapokról szól, jobbító szándékkal. Feledhető hírek magyarázatáról és néha a hétköznapok sablonos megoldásait adó gondolatok megkérdőjelezéséről. Arról szól, ahogy élünk és ahogy azt látjuk. Még az elnevezése sem klasszikus, hanem pop. Mi nem haldoklunk, MI ÍGY ÉLÜNK. Körbe-körbe járva, intelligencia nélkül, szánalmasan.

A bejegyzés trackback címe:

http://miigyelunk.blog.hu/api/trackback/id/tr118531726

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.